Olimpiai napló

 Lievin, 2003 február 11-16.

Február 11., kedd 

Havas, latyakos idő, az előző napok havazásának még jelentős mennyiségű hótorlaszai akadályozzák a közlekedést. Déli órákban gyülekező a Szövetségben. Galambok utolsó ellenőrzése, dokumentáció ellenőrzése. 14.30-kor indulás. Ménfőcsanakon összeáll a teljes utazó csapat. Bárdos István, Schelley Gábor, Schelleyné Katika, Pető Attila, Peller József, takács László, Hegedús István, Kurucz Attila. A határra gyorsan kiérünk, állatorvosnál a francia nyelvű papírok miatt problémák, 4 órás várakozás. Csípős hideg van! Éjjel 2 órakor indulás tovább, száraz út, kis forgalom.

Február 12., szerda

Kora reggel megérkezünk Arrasba, ahol az FCI székhelye lesz. A szállás elfoglalása után indulás Lievinbe, az olimpia helyszínére. Az idő gyönyörű, hónak nyoma nincs, az út forgalommentes, ami feltűnő: minden kereszteződésnél körforgalom van (lett is ebből nagy keringés, volt olyan körforgalom, amit háromszor 15 megkerültünk). Az úton Lievin felé jól látható jelei vannak az egykori bányászatnak. Hatalmas meddőbányák, melyeken nagy fák, bokrok nőttek. A bányászkolónia egyforma házai, a felvonók.

Megérkezünk Lievinbe, a város bejáratánál óriási bányafelvonó jelzi az egykori bányászmúltat. A kis városban gyorsan megtaláljuk a sportcsarnokot, ami még a bányász aranykorban épült. Mai állapotában már lepergett az aranyozás és eléggé lelakott állapotban van.

A galambok átvételénél listaértelmezési problémák a szigorú kinézetű Zulauf úr részéről. Lassan minden a helyére kerül, miközben mi már a fáradtságtól égő szemekkel várjuk a visszafelé vezető utat. Újabb kellemetlen meglepetés. Az olimpiára küldött magyar galambok között volt egy gyűrűtlen, származási lap nélküli galamb. Jelzőgyűrűn fekete sereg jelölés volt, egy gyűrött borítékra gazdája a galambot multimilliomos japánoknak ajánlotta. No comment! Rövid tanakodás után egy Lievini kisfiú távozik a kinccsel.

Igaz a közmondás: a visszafelé vezető út mindig gyorsabbnak tűnik. Mi is így értünk Arrasba.

Kis pihenés, este a francia Szövetség vendégei vagyunk. Kiadós vacsora, kitűnő és érdekes. A régen látott ismerősökkel elmélyült beszélgetések, igazi francia vörösborok. Felvetődik a kérdés: Párizs nagyon közel van, menjünk, tegyünk egy városnézést. A szót tett követte másnap: indulás Párizsba!

Február 13., csütörtök

Szállásunk közvetlen szomszédságában volt a vasúti állomás. Reggeli után indulás. Az út csodálatos, a TVG egészen más, mint egy magyar vasúthoz szokott magyarnak, erről nekünk csak elképzeléseink voltak.

A 210 km-es utat 50 perc alatt tettük meg. Párizs északi pályaudvarára érkezünk, itt egy 6 személyes mikrobuszt bérlünk, és indulunk kis városnézésre. Végső úticél az Eiffel torony. A látvány lenyűgöző, a méretek hasonlóan.

A felvonóra legalább ezer ember vár. Lassú araszolás kibírható, mivel jó az idő, kellemes harmonika zene szól, a tömeg összetétele nemzetközi. Végre indulunk, két átszállással a körpanorámán vagyunk.

A látvány egészen lenyűgöző és kissé félelmetes. Párizst 300 méteres magasságból látni kristálytiszta időben életreszóló élmény! Az Eiffel tornyot elhagyva elsétálunk a Irocaderohoz, majd a Diadalívet nézzük meg, utána következett a Champs Elysée a maga csodával, gyönyörűségével.

A fantasztikus forgalom 2x4 sávon, a Járda 10-12 méter széles, fákkal. Egyszóval gyönyörű. A látványhoz szikrázó napsütéses idő volt a bónusz.

A filmeken látott Lidot kívül-belül megnézzük. A ruhatáros bácsi , Puszkasz" felkiáltással köszönt, amikor megtudja, hogy magyarok vagyunk. Rengeteg fénykép készül. Pethő Attila kitűnő szervező, a reggeli busz időben érkezik, a délutáni csúcsban ügyes manőverekkel időben kiérünk a pályaudvarra. Újabb 50 perces ringatózás, és már Arrasban is vagyunk. Itt vár a nagy hír: Peller József galambja olimpiai bajnok!

Jóska megkönnyezi a győzelmet. Két év munkája és az azt követő feszült várakozás tör felszínre.

Este már minden delegáció és vezető a helyszínen. Gratulációk, ölelések Peller Józsefnek a győzelem örömére. Megismétlődik az előző napi kellemes vacsora.

Február 14., péntek

Kora reggeli (a reggelik más helyen megérnek néhány sort), majd indulás a megnyitóra. Első meglepetés a teremben lézengő néhány ember, a küzdőtér és a kerengő tele árusokkal. A galambketrecek két sorban egymáson, a felsőt alig, az alsót meggörnyedve lehet látni. Szűk átjáró. Olyan érzése van az embernek, mintha minden fordítva lenne. Olimpiát nem a galamboknak, hanem az árusoknak rendezik. Megérkezik a második magyar csapat is, kalandos utazás és keresgélés után.

Este kis városnézés Arrasban. Arras történelmi francia város. Több neves ember szülőhelye és csata színhelye. A leghíresebb szülöttek a Kobespterre testvérek, és még meglévő szülőházuk.

Este a delegátosok köszöntése a szervezők felé. A teljes vezérkar jelen van. Bárdos István nagy sikert arat beszédével és ajándékával.

Február 15., szombat

A reggelek már nagyon hidegek, -10-127C, az idő viszont kristálytiszta, ez az állapot jókedvre derít mindenkit. Indulás Lievinbe.

Az előző naphoz képest rengetegen vannak, parkolóhelyet csak az erdőben találunk. A belső parkolóban zajlik a galambkupecek műsora, természetesen találkozunk magyar árussal is.

A terem zsúfolt, a galambokhoz szinte nem lehet hozzáférni. Megnézzük a sport győzteseket. A Peller galamb ragyog, a többiről nem tudok mit írni (lehet, hogy a szemem romlik?). Kora délután vissza a szállásra, kis pihenés, indulás a gálára, a helyi EXPO csarnokba.

15 perces buszozás után megérkezünk. A csarnok óriási, a 3500 vendég szinte elveszik benne. 10-es asztalok vannak, ebből egy éppen elég a magyaroknak, mivel Takács Lacit Martha van Geel ellopta!

A 19 órás kezdés csupán elképzelés volt, a valódi 21.30-kor indult. Elképzelhető, hogy a 2 és fél órás várakozás alatt milyen volt a hangulat. Az FCI elnöke majdnem az utcán kapott helyet. Bábeli zűrzavar uralkodott. 20 óra körül elkezdődött egy soha véget nem érő vacsora (mi fél egykor jöttünk el, ekkor még két fogás hátravolt), egy-egy fogás között 20-30 perc szünet volt. A műsor változatos volt, és már alig vártuk a végét.

Eljött a várva várt díjkiosztás. Izgatott várakozás, végre szólítják Peller Józsefet, mint a sport általános olimpiai bajnokát.

A legfelemelőbb érzés akkor volt, amikor Józsi magasba emelte a földgömböt, jelezve: ő a világon a legjobb! A pillanat mindenért kárpótolt.

Gratulációk, ölelések, tolongtak a gratulálók, a leghíresebbek is. Itt lehetett látni: Peller József világsztár! Megünnepeltük mi is. Milyen kár, hogy csupán néhányan láttuk ezt a felejthetetlen jelenetet magyarok.

Február 16., vasárnap

Gyors csomagolás, indulás reggelizni. Apropó reggeli. Ilyen alacsony színvonalú és szervezett reggelizést én még nem láttam. Hol pohár nem volt, hol csésze, hol kés, hol kanál, ha kenyér volt, akkor vaj nem volt. Kár folytatni. Egészen hihetetlen volt. Mi mégis nevettünk, semmi baj, megvan az olimpiai győzelem, a többi lényegtelen. Kimegyünk a sportcsarnokba útra készen. Egész napos lötyögés, már jól esik leülni. Délben akár magyarosnak is mondható ebéd, kiváló francia borokkal. 16.30-ra végre minden a helyére kerül, galambok a ketrecekben. Indulás haza. Száraz, gondtalan út, hétfő reggel 5-re a határon vagyunk. Bárdosnak lejárt az útlevele, gyors telefonálások, már nem a 60-as, 70-es években vagyunk, folytathatjuk utunkat.

Az egy hét úgy elrepült, mint néhány óra. Jó volt újra itthon lenni.

Végszó

Franciaország, és benne Párizs talán a világ legszebb látványa. Ilyen gyönyörű és történelmi környezetben olimpiai bajnoknak lenni kétszeres boldogság. A győzelem pillanatában Peller József olyan ajándékot kapott az élettől, mely kárpótolta eddigi élete valamennyi bosszúságáért. Az élet igazságot szolgáltatott.

​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​A naplót vezette

​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​Kurucz Attila